Iparági ismeretek elemzése a rézcsíkos bevonatról

Az iparban a mártogatós bevonási eljárást általában két típusra osztják: epoxigyantával történő bemerítésre és porral történő bemerítésre. A megkülönböztetés megkönnyítése érdekében az epoxigyanta-porral végzett bemerítést általában mártási pornak nevezik, míg a folyékony PVC-ragasztóba való bemerítés folyamatát mártási bevonatnak vagy mártási bevonatnak nevezik. Ez a cikk a rézszalagok mártással történő bevonási folyamatának elemzésére összpontosít. A rézszalagok fő szigetelési eljárásaként a PVC merülő szigetelt gyűjtősínt fokozatosan alkalmazzák különböző területeken, de kevésbé használják akkumulátorcsomagokban, és szélesebb körben alkalmazzák az energiatároló rendszerekben. Az alkalmazási forgatókönyvek közötti különbségek a folyamatjellemzők és a helyszíni követelmények illeszkedéséből fakadnak. A konkrét elemzés a következő.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A rézszalag bevonatolás (PVC bevonat) arra az eljárásra vonatkozik, amikor a rézszalag felületét egyenletesen bevonják folyékony szigetelőanyaggal, így szigetelő védőréteget képeznek. Ez a műanyag mártogatós rézsín egyik alapvető folyamata.

A rézszalag bevonat folyamatának egyértelmű normái vannak. Először a rézszalagot előmelegítő kezelésnek kell alávetni, melynek során a rézszalagot kemencében kell melegíteni, hogy megfelelő aktiválási hőmérsékletet érjünk el a rézszalag felületén, biztosítva a folyékony szigetelőanyag gyors megtapadását és egyenletes eloszlását a merítés során, valamint csökkentve a buborékképződést. Az előmelegítési hőmérsékletet pontosan be kell állítani a rézszalag méretének, anyagának és folyékony szigetelőanyagának típusának megfelelően. Az előmelegítés után a felmelegített rézszalag gyorsan belemerül a folyékony szigetelőanyagba. A bemerítési időt a szükséges szigetelőréteg vastagság szerint kell beállítani, és a rézszalag emelési sebességét szigorúan ellenőrizni kell.

 

Ha a sebesség túl nagy, az hullámosodást vagy egyenetlen vastagságot okoz a szigetelőréteg felületén, míg ha túl lassú, akkor bizonyos területeken túlzott bevonat vagy folyási nyomok keletkezhetnek. A folyékony szigetelőanyagnak stabil viszkozitást kell fenntartania, hogy biztosítsa a bevonat egyenletességét. Ezt követően a mártott rézcsíkot visszaküldik a kemencébe melegítésre, hogy átessen az olvasztási, térhálósítási és térhálósodási folyamaton, majd végül megformálják. A lágyítási folyamat során a hőmérsékleti görbét pontosan szabályozni kell, hogy elkerüljük a helyi túlmelegedést vagy a nem teljes kikeményedést. A lágyítás után a rézcsíkot vízbe merítjük hűtés céljából, majd a horgokról vagy csavarokról eltávolítjuk a rézcsíkot a formázáshoz. A készterméket utófeldolgozáson- kell elvégezni, azaz le kell vágni a szigetelőréteget a fenntartott részeken, hogy biztosítsák a rézszalag csatlakozóvégének vezetőképességét.

A rézszalag bemerítéshez használt szigetelőanyag főleg polivinil-klorid (PVC) folyékony szigetelőanyag. Ez az anyag PVC gyantából, lágyítókból, stabilizátorokból, töltőanyagokból stb. áll. Szobahőmérsékleten folyékony halmazállapotú. Előnye az alacsony költség és a jó folyékonyság, így tömeggyártásra is alkalmas. Az üzemi hőmérséklet-tartomány elérheti a -40 fokot - 125 fokot, a szigetelési szilárdság pedig elérheti a 20 - 28 kV/mm-t, ami megfelel az akkumulátoros tápegységek és az energiatároló elektromos forgatókönyvek alapvető szigetelési követelményeinek. Ez a PVC bevonatú buszsínek magszigetelő alapanyaga.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A rézszalag bevonat jelentős folyamatjellemzőkkel rendelkezik. Először is, a szigetelési teljesítmény stabil, képes ellenállni a 3500 V AC/DC és afeletti feszültségnek, megbízható szigetelési hatással rendelkezik, hatékonyan megakadályozza az áramszivárgást, és megfelel az Insulated BusBar (szigetelt rézszalagok) alapvető teljesítménykövetelményeinek. Másodszor, a bevonat egyenletessége jó. A folyékony szigetelőanyag jó folyékonysága miatt a rézszalag felületének lefedése után viszonylag egyenletes szigetelőréteget tud alkotni, különösen alkalmas összetett formájú rézszalagokhoz. Harmadszor, a tapadás erős.

 

A lágyítást követően a folyékony szigetelőanyag szorosan egyesül a rézszalag felületével, 4N/cm vagy annál nagyobb leválási szilárdsággal, és nem hajlamos a leválásra, biztosítva a mártással bevont rézszalag hosszú távú stabilitását-. Eközben az ezzel az eljárással előállított rézrudak jó korrózióállósággal rendelkeznek, és ellenállnak a szokásos nedves és poros környezet eróziójának. Jól teljesítenek a sópermetes teszteken (5%-os NaCl oldat, 35 fok, 192 óra), és különféle összetett munkakörülményekhez illeszthetők.

Az alkalmazási forgatókönyvek szempontjából a rézrudas impregnálási eljárás alkalmazkodóképessége jelentős eltéréseket mutat a szcenáriók között. Az akkumulátorok területén alkalmazásukra számos korlátozás vonatkozik. Először is a hely és a súly korlátozottsága miatt. Az akkumulátorcsomagok rendkívül érzékenyek a helyre és a súlyra. Az impregnálás növeli a rézrudak vastagságát és súlyát, és a BDU-n és a modulokon belül korlátozott az alkalmazási hely, ami nem segíti elő a nagy energiasűrűség és az akkumulátor-rendszer könnyű súlyigényének elérését.

 

Emiatt a szigetelt hajlékony réz gyűjtősín kisebb valószínűséggel alkalmazza az impregnálási eljárást. Másodszor, ez a hőelvezetési korlátozásnak köszönhető. Az akkumulátorok nagy mennyiségű hőt termelnek a töltés és kisütés során, és az impregnálással kialakított szigetelő réteg (különösen a vastagabb bevonat) akadályozza a hőleadást, ami esetleg túl magas helyi hőmérsékletet okozhat, ami befolyásolja az akkumulátor teljesítményét és biztonságát.

Az energiatárolás területén az impregnálási rézrúd eljárás jó alkalmazási kilátásokkal rendelkezik. Az energiatároló rendszerek többnyire fix telepítésűek, viszonylag laza hely- és súlykorlátozással. Az impregnált rézrudak jó szigetelése és korrózióállósága jól alkalmazkodik a nedves, poros és egyéb bonyolult környezetekhez, biztosítva az energiatároló rendszer stabil működését. Ugyanakkor az energiatároló rendszerek nagy kapacitással és rendkívül magas biztonsági követelményekkel rendelkeznek. Az impregnált rézrudak nagy szigetelési teljesítménye hatékonyan csökkenti a szivárgás kockázatát, megfelel az energiatároló rendszer biztonsági működési követelményeinek, és a csatlakozási merülősín előnyben részesített folyamattípusává válik.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Összefoglalva, a rézrudak impregnálási eljárása jelentős előnyökkel jár a szigetelési teljesítmény és a költségszabályozás terén, de korlátozzák olyan tényezők, mint a hely, a súly és a hőelvezetés. Az akkumulátorok területén kevésbé használják. Alacsonyabb hely- és súlyigényű forgatókönyvekben, mint például az energiatárolás, az alkalmazkodóképessége erősebb, és jó az alkalmazási lehetősége. Megbízható garanciákat nyújthat az elektromos rendszerek biztonságos és stabil működésére, valamint folyamattámogatást nyújt a fejlesztéshezMűanyag merítésű elektromos réz gyűjtősín egyedi gyártású.